Az Opel története

Adam Opel 1862-ben fiaival üzemmé alakított egy tehénistállót. A rüsselsheimi lakatosmester maga sem gondolta volna, hogy varrógépgyára, melyben 1886-tól kerékpárok is készültek, útjára indít egy világcéget. Pedig már életében is jelentõs sikereket ért el, Németországban piacvezetõvé vált mindkét termékével, évi 20-20 ezer fölötti eladott darabszám mellett. Halálakor, 1895-ben már ezer munkásnál is több dolgozott a gyárában.

Az addig már összesen negyedmillió biciklit értékesítõ üzem megrendelései 1897-ben visszaestek. Az idõközben bicikliversenyzõkként elhíresült Opel fivérek – Carl, Wilhelm, Heinrich, Friedrich és Ludwig – szerint az üzemnek profilváltásra volt szüksége. A megoldást a Berlini Nemzetközi Motorkocsi Kiállításon megismert Friedrich Lutzmann nagyhercegi udvari kocsigyártó hozta meg számukra.
1899-ben megvásárolták Lutzmann „motorkocsigyártó” cégét, és elkészült az elsõ, 3,5 lóerõs Opel Patent Motorwagen System Lutzmann, amibõl tizenegy darabot adtak el.

A Hitleri Németországban, a harmincas években a „népautó”elkészítése jelentette az egyik legnagyobb kihívást.1935-ben elkészül az Olympia modell, amely teljes egészében megfelelt az elvárásoknak.
Az Olympia korszerû módon önhordó acélkarosszériával rendelkezett. Gyártása során, az Opel 1934-ben szabadalmazott úgynevezett „nász”-technológiáját használták, vagyis a külön-külön összeépített fõdarabokat egy önálló részlegben egyesítették.

1962-ben megjelent az új Kadett. A gyár szakított az amerikai stílussal, és európai igényeknek megfelelõ, megfizethetõ modellként népszerûsíti. Az egészen új bochumi szerelõcsarnokból hamarosan kigördült a Kadett Caravan és a Kadett kupé.
1964-ben készült el az ötmilliomodik Opel autó, 1966-ban pedig bemutatták az új Rekord modellt, amely a Commodore alapja lett.
A Commodore 115,130, késõbb 150 LE-s Bosch elektronikus benzinbefecskendezéssel ellátott motorja 190 Km/h sebességre gyorsította a GS/E modellt.
A hetvenes években az Opel a közepes árfekvésû piac meghódítását tûzte ki célul. Újdonságból nem volt hiány. Megjelent az Opel Manta, késõbb a Rekord D változata. A „csupaüveg” stílus magával ragadta az autósokat.

A tízmilliomodik Opel 1971-ben gördült ki a rüsselsheimi csarnokból, majd a következõ évben megjelent az elegáns Diplomat típus. Az „európai-amerikai” stílus és a chevrolet motor hamar közkedvelté és sikeressé tette a piacon. A Diplomatot nyolchengeres Chevrolet V-motor hajtotta. Még ebben az évben megjelent a kupé változat is, végsebessége 204 km/h.
1973-ban gurult le a futószalagról a Kadett C modell, mely a GM „világautó” koncepciója jegyében készült. Ez azt jelenti, hogy a takarékosság elvét követve a karosszéria a világ minden táján nagyon hasonló, vagyis Opel, de a motorját a GM adja, s így gyakorlatilag ugyanazt az autót forgalmazzák Opel, Vauxhall, Chevrolet vagy Holden, Pontiac, sõt Daewoo néven, országtól és évjárattól függõen.
A régi Admiral és Diplomat modellek utódaként született meg a Senator és a Monza. Az autós szaklapok ódákat zengtek a típusról. A kényelem, a nagy csomagtér és a kis fogyasztás a remek formatervezés mestermunkája volt.

1979-ben megszületett az elsõkerékhajtású Kadett D modellek sorozata, Standard, Luxus és Berlina. Tágas utas- és csomagteret, a biztonságot, a kis fogyasztást, a csökkentett károsanyag-kibocsátást ötvözte magába a sorozat.
A nyolcvanas évek sikerei az Ascona C modell megjelenésével kezdõdtek. Ezután 1982 szeptemberében megjelent a gazdaságos kompakt Corsa típus. A négy személy számára tervezett, kis fogyasztású modell megfelel az olajárak újabb emelkedése és egy gazdasági válság miatt szerényebbé váló új európai igényeknek. Az elsõ Corsa 993 cm³-es 45 lóerõs motort kapott.
A sportos Manta kupé 1983-ban debütált, elõdjéhez képest kisebb változtatásokkal. Annál több technológiai újdonságot építettek be a lényegesen átalakított Rekordnál, amely újra piacvezetõvé tudott válni.
Az Ascona modellt 1989-ben váltotta le az Opel Vectra, amely a legsikeresebb középkategóriás autó címét tudhatta magáénak Európában.

A bajok az ezredforduló után sem szûntek meg, a cég milliárdos veszteségeket könyvelhetett el. Költségmegtakarítási célból 2005-ben az Adam Opel Részvénytársaságot kft-vé alakították, sok dolgozójukat elbocsátották, és komoly erõfeszítéseket tettek a minõség javítása érdekében, aminek gyümölcseként az új Insignia még „Az év autója” díjat is elnyerte a 2009. évre.
Ez azonban nem orvosolhatta az évtized végére kibontakozott világgazdasági és autóipari válság által sújtott anyacég, a General Motors 2009-re bekövetkezett csõjdét, amely kis híján maga alá temette az Opelt is. A német vállalat azonban a 2009-es tervek ellenére mégsem vált le a GM-rõl, hanem az anyacég újjászervezésével maga is új lehetõségeket kapott.